POP ART AZ UNALOM ELLEN
A hosszú és szürke, hideg évszak végeztével szemünk szinte akaratlanul is a színesebb dolgok után kutat – idén egyszerű dolgunk van, hiszen a divat már lecsapott a pop art jellemző képregényfiguráira, felirataira, de szerencsére nem csak viselhetjük, hanem az otthonunkba is becsempészhetünk egy keveset a harsány vidámságból.
A pop art művészeti irányzat az 1950-es évek végén jelent meg, és leginkább Nagy-Britanniában, majd Amerikában terjedt el, de világszerte tetten érhető volt a hatása. A mozgalom eredete a második világháború után fellendülő tömegtermeléshez köthető – a háború végeztével újrainduló ipari termelés következményeként a jólét jelei hosszú idő után ismét jelentkezni kezdtek.
Magas művészet helyett vidámság
A média is igyekezett alátámasztani, hogy minden helyreállt a régi kerékvágásba, ezért a televízióból, rádióból dőltek a boldog, kertvárosi környezetben élő családok képét hirdető reklámok, amelyekhez természetesen hozzátartoztak a fejlesztések mentén megjelenő drága használati tárgyak, az autók, háztartási eszközök is. A sulykolt idillikus állapotot mindenki igyekezett elérni, így addig soha nem látott kereslet mutatkozott az új termékek iránt, amelyeken a gyártók folyamatosan apró változtatásokat eszközöltek, arra ösztönözve ezzel az embereket, hogy a régit minél gyorsabban lecseréljék.
A pop art képviselői pedig a népszerű tömegkultúra, és az éppen uralkodó absztrakt expresszionizmus közti ellentét áthidalását tűzték ki célul – a magasröptű alkotások helyett a hétköznapi tárgyak felé fordultak, és az egyszerű emberek mindennapi életébe igyekeztek becsempészni a művészetet, amelyet a dadaizmushoz hasonlóan nem alkotni akartak, hanem sokkal inkább felfedezni. Nem véletlen, hogy az ihletet mindehhez az olyan alantasnak tekintett művészetekből merítették, mint a reklámok, a magazinok, a csomagolások, a rajzfilmek vagy a televízióműsorok, amelyek mind a fogyasztói társadalom jellegzetes szimbólumaivá váltak.
Levesből kép? Naná!
A pop art alapvető jellemzője volt a tiltakozás és a kritika a modern társadalom elidegenedettsége, a közhelyek uralma, az elcsépelt művészi formák ellen, ezek mentén pedig kialakult saját stílusa, amelynek lényege a szórakoztatás, a változatosság és a pótolhatóság. Az alkotás technikái ennek megfelelően nagyon sokszínűek: valóságos tárgyakat másolnak, eredeti funkciójuktól eltérő helyen és célra alkalmazzák azokat, kollázsba rendezik és így tovább. A csendéleteken például virágok helyett konzervek jelennek meg, az emberi alakokat pedig gyakran híres filmsztárok, énekesek, képregényhősök képével jelenítik meg, teszik mindezt tiszta, élénk színekkel olyan módon, hogy mindenki számára érthetővé váljon a kreáció.
A stílus leghíresebb és legtermékenyebb képviselője Andy Warhol volt, aki egyik fő inspirációs forrását a Campbell leveskonzervekben találta meg – szitanyomatait munkások készítették sorozatnyomásban, így a művészetet tulajdonképpen ipari folyamattá alakította. Híres gondolatával, miszerint tizenöt perc hírnév mindenkinek jár, szintén az eldobható termékek kultúrájának térhódítására utalt, amely egyre inkább terjedt. Az alapanyagok terén a sima és üvegszállal kevert műanyag népszerűvé válása adott sok új lehetőséget a pop art művészeinek – az addigi költséges furnér és fémlemezek helyett a fröccsöntés lehetővé tette gyakorlatilag bármilyen színű és alakú bútor olcsó, gyors tömeggyártását.
Otthonra is pop artot!
A stílus sajátosságából adódóan az építészetre nem fejtett ki nagy hatást, nem úgy a lakberendezés területén. A Warholhoz hasonló alkotók beférkőztek az otthonokba: óriási festményeket, plakátokat, tapétákat terveztek, amelyekkel a korábbinál jóval frissebb hangulatot lehetett kialakítani. Szerencsére ezek a nyomatok, dekorációs elemek a mai napig elérhetők, és eredeti céljuknak megfelelően nem drágák, így bárki nyugodtan becsempészheti otthonába a vidám darabokat – bohémebbek nyugodtan nagyobb mennyiségben is alkalmazhatják a képeket, színeket, de letisztult lakásokba inkább csak fénypontként használjuk, így biztosan ízléses marad az összkép.
Már egy-egy pop art bútor is elég a vagány miliőhöz – Verner Panton kultikus székét például, amelyet egyedülálló módon egyetlen tömb műanyagból formált meg illesztések nélkül, a mai napig gyártják, de kis utánajárással eredeti, az ötvenes évekből származó darabbal is gazdagíthatjuk az étkezőt, dolgozószobát. A legegyszerűbb viszont párnahuzaton vagy takarókon megjeleníteni a látványos stílust, mert a képregénymintás, rajzfilm-feliratos textilek szinte mindig jelen vannak a polcokon.
Jelentkezzen be vagy regisztráljon a kedvencekhez mentéshez!