FRISSÍTŐ INDUSZTRIÁL
A kánikulai hőségben mindenkinek szüksége van egy kis felüdülésre – az ipari stílusú jegyében készült lakásokban ehhez még légkondicionálóra sincs szükség, hiszen jellemző anyagai, burkolatai gondoskodnak a hűsítő hangulatról.
Az indusztriális, vagy gyakran egyszerűen csak high-techként emlegetett stílus első nyomai az 1970-es években érhetők tetten – a posztmodern irányzatok egyik változataként alakult ki, amely először leginkább az építészet területén mutatkozott meg.
Kifordított világ
Valószínűleg nem meglepő, hogy az indusztriál a modern technológia fejlődésének és az újítások hatására jelent meg. Alapvetően egyszerű, letisztult elegancia jellemezte a mozgalmat, amelynek képviselői az újonnan kifejlesztett ipari alapanyagokat, megoldásokat eredeti környezetükön kívül kezdték el alkalmazni. Legismertebb alakjai Nagy-Britannia építészei közül kerültek ki – Richard Rogers például a párizsi Pompidou Központ tervezésekor gondolta újra a korábbi irányelveket. Azt vallotta, hogy az építészeti szerkezeteket, vázakat nem elrejteni kell, hanem éppen ellenkezőleg, már az alapokat is jellegzetes formatervezési koncepció mentén kell megalkotni.
A francia épület tökéletesen példázza ezt: minden technikai megoldást az építményen kívülre helyeztek, a lépcsők, a kábelek, de még a színes csövek is látszanak, így az üveg homlokzat tulajdonképpen csak díszletként asszisztál a kiemelt részletek mögött. A high-tech konstrukció, bár a korszak elején készült, igazi fordulópontot jelentett a stílus történetében: a forma kezdte követni a funkciót.
Költözzünk a gyárba!
Az indusztriál az életterekben is hamar megjelent, sőt, tulajdonképpen a high-tech korszak vívmányaitól függetlenül tört be a mindennapokba. Ennek magyarázata, hogy a két világháború között az elhagyatott gyárépületeket sokszor önkényesen foglalták el az emberek, és alakították ki otthonaikat a hatalmas terek között – a New York-i Soho is így vált népszerű művésznegyeddé.
A hetvenes évektől aztán már tudatosan kezdték el renoválni, felosztani ezeket az épületeket, kialakítva ezzel a loft lakásokat – az ipari stílus pedig az adottságok miatt általában az enteriőrökön is megmutatkozott. Az indusztriál jellemzői között megjelenik a bontott tégla, a vakolatlan fal, a beton és az acél, az ipari világítás, legtöbbször ráadásul a maga egyszerűségében, hiszen a háború utáni években kevés pénz jutott a felújításra, így azt kellett élhetővé tenni, ami volt.
Illetve a high-tech mozgalom lényege is éppen az volt, hogy az addig elrejtett eredeti építőanyagokat és technikai részleteket megmutassa a világnak. Az ipari alapanyagok a bútortervezőket sem hagyták hidegen, így rengeteg fémvázas darab, de még betonhangfal is született.
Kopott luxus
A loft és az indusztriál természetesen mára elkerülhetetlenül átalakult – bár Európában sokkal inkább a luxust képviselik ezek a lakások, az eredeti stílusjegyek még fellelhetők, ami nem csoda, hiszen egy ennyire urbánus irányzatot nehéz lenne bájosan intim romantikával megtölteni, de az előbb felsorolt alapvető anyaghasználat mellett is van azért némi mozgásterünk a lakberendezés terén.
Az ökodizájn például kiválóan passzol ezekhez a terekhez: egy-egy megmentett, kissé horpadt vagy rozsdafoltos alumíniumbútor, öltözőszekrény, fémpolc, műanyagszék, acélvázas fotel gondoskodik róla, hogy kicsit személyesebb legyen a hatalmas, ridegnek tetsző loft.
A hatalmas tereket azonban egyáltalán nem egyszerű okosan felosztani, hiszen kis helyiségekre, szobákra feldarabolni gyakorlatilag tilos, mert éppen a lényeg veszik el, az óriási belmagasság miatt pedig nem is megoldható, ezért ügyes térelválasztó trükkökre van szükség, hogy valóban élhető és jól működő lakás legyen az eredmény.
Éppen ezért érdemes szakember segítségét kérni a kialakításnál – ha kisebb lakást választunk, az indusztriális stílusról akkor sem kell persze lemondani, hiszen a jellemző anyagokkal akárhová becsempészhetjük az ipari eleganciát.
További inspirációk:
http://www.lakbertanoda.hu/industrial-stilus/
Jelentkezzen be vagy regisztráljon a kedvencekhez mentéshez!
