SOMLAI TIBOR – Életmesékkel tölti meg a tereket
Beszélgetésünk során hamar kiderült, hogy a népszerű formatervező-belsőépítész szakmai- és magánélete is regényes. Sőt, több regényre való sikerélményt halmozott fel. Egy részét unokáink is látni fogják, a többiről hátha készül még egy könyv.
Mindent a feleségemnek köszönhetek, és ezt szívesen el is mondom mindig, amióta úgy három évtizede láttuk, miként köszöni meg Federico Fellini olasz rendező az Oscar-életműdíját feleségének, Giulietta Masinának. Szilvia véleménye kezdettől fontos a munkáimnál, hiszen igazából szakmabeli, de bár építészdiplomája van, a gyerekek nevelésével töltötte élete nagy részét. Most is egyedül vagyok, mert mint minden nyáron – régebben a gyerekekkel, most pedig az unokákkal – a Balatonhoz utazott.
A Budai Vár, mint alkotóműhely…
…a szó szoros és átvitt értelmében is, hiszen itt élek és itt az irodám is. Nem nagy, két állandó munkatárssal és külsősökkel dolgozom. A Zsidai család harmincéves megbízóm. Zsidai Ilona egy zseniális, egészen különleges adottságú nő, amihez eddig hozzányúlt, csodálatossá vált. Legelső munkám is a Várhoz köt, a magyar származású szobrász, Amerigo Tot műteremházának kialakítása, friss diplomásan. Az akkora publicitást hozott nekem hirtelen, hogy nem kellett soha elmennem egy tervezőintézetbe dolgozni. Mindig voltak megrendelőim.
Formatervezői diplomát szereztem, mégis az első pillanattól belsőépítészként dolgozom. Már a diplomamunkám is egy strandbútor volt és nem egy esztergagép! Ráadásul használni is lehetett, ma is megvan. Az akkori Magyar Nemzetben megjelent a diploma-kiállításról egy cikk, benne hosszasan taglalták a bútoregyüttes praktikumát, amely ponthegesztett rácsból készült és vékony falú hajlított csővázon nyugszik. Egy napozóágyból, öltözőfülkéből és asztalból áll.
Az üzlet az üzlet
A Galamb utcában legalább tizenhat éve terveztem egy ruha- és szőrmeüzletet, de a tulajdonos a legapróbb kiegészítő tárgy vásárlása előtt máig felhív, hogy egyetértek-e. Tomán Szabinát régről ismerem, valóban nagy öröm volt számomra, amit végül az Andrássy úti Toman Diet üzletben megvalósítottunk. Gyönyörű helyen tágas tér, különleges arculat született az általa megálmodott fekete és arany színdominanciához. Ezt az arculatot majd alkalmasint adaptálnom kell külföldi terjeszkedés esetén is. Például a minap épp Kolozsvárról kerestek meg, mert valaki ott akar egy franchise üzletet nyitni. Sok munkám esetén meritek a harmincas évek modernizmusából, ami a kedvencem, s ezáltal sokak számára felismerhetővé teszi a kézjegyemet.
A sokféleség diadala
Talán az is tart lendületben, hogy annyifélét csinálhattam; a Telki magánkórháztól az óbudai Zsinagógán és a kiállítási installációkon keresztül a Belvárosi Színházig szerteágazó feladatok találtak meg. Nagy átka a belsőépítész munkájának, hogy előbb -utóbb mindent szétvernek és átalakítanak, újraépítenek az aktuális divat szerint. Kevés munka él meg húsz-harminc évet. A Belvárosi Színházat feltehetően nem fogják egyhamar megsemmisíteni, ez talán életem főműve. Az egykori Broadway mozi műemlék épületében kapott helyet, amit a csodálatos építész, Domány Ferenc tervezett. Rendkívül érdekes térelrendezésű, hét méterre a Duna alatt, két szintet is le kell menni.
Domány korszakalkotó megoldása volt, hogy a mozi bejövő és a kimenő közönsége nem találkozott. Az oldalajtók ugyanis máshol vezettek be és ki. Ami még rendkívül érdekes volt, hogy a ruhatár egy fogas-lifttel a mínusz elsőről felment a földszintre a film végére. Mindez 1939-ben! A mozihoz nem voltak öltözők és raktárak, ezt a felújításkor egy plusz pincerendszer megvásárlásával oldotta meg a tulajdonos. Nagyon szeretem ezt az egyedülálló art deco enteriőrt.
Ismerni kell a múltat
Sok háznak ismerem a történetét, így a könyvírás csodája lett a hobbim. Mind a négy kötet saját kutatómunka eredménye. A lépcsőházakról szóló közös munkánál a fotós, Székely Péter talált meg engem az ötlettel. Kiválasztottam hatvanat a háromszázból, s elküldtem őt még vagy harminc házba, amelyekről tudtam, hogy feltétlen „megzenésítésre érdemesek”. Könyveimet jó értelemben vett ismeretterjesztő műveknek tekintem, és ha lenne beleszólásom az oktatásba, tankönyvekké avanzsálnának, amiből vizsgáznának a hallgatók az építész és belsőépítész szakokon. Ugyanis ismerni kell a múltat ahhoz, hogy kortársat tervezzünk. Sokszor tapasztalom, hogy a fiatalságnak nagyon hiányos a tudása a bútor és az enteriőr történetéről.
Az iparművészet minden ágához érteniük kellene, hisz a designba minden beletartozik: belsőépítészet, ötvösség, textíltervezés. Mint ahogy korábban például Josef Hoffmann, a Wiener Werkstaette vezető tervezője sem csak belsőépítészként jeleskedett, hanem lámpát, poharat, bútort, textílt és házat is tervezett, és huszonkilenc évesen már a bécsi Iparművészeti Egyetem tanára volt. Olyan kaliberű tervező volt, mint manapság a velem egyidős Philippe Starck. Ha meg kéne neveznem a példaképeimet, mindenképpen ők ketten lennének azok.”
Névjegy
Somlai Tibor 1980-ban szerzett másoddiplomát ipari formatervezőként, az ismertséget mégis belsőépítészeti munkássága, illetve e témában kiadott könyvei (Tér és idő – Lakásbelsők a két világháború között 1925-1942, Távol és közel – Belsőépítészet a háború után 1945-1970, Volt és nincs – Nagypolgári és arisztokrata enteriőrök 1900-1945, Fent és lent – Pest-budai lépcsőházak 1835-1945 – Corvina kiadó) hozták meg a számára.
A 20. századi belsőépítészetet feldolgozó kötetei remek inspirációs forrásként szolgálnak, mint ahogy installációi Az Art Deco és modernizmus, az El Kazovszkij életmű-, vagy a Plakát kiállításokon. Számtalan villának kölcsönzött egyedi enteriőrt, de például a Sauska borászat, a Pierrot Kávéház, az operaházi nagybüfé, a Hotel Baltazar, a Belvárosi Szinház, és az óbudai Zsinagóga is az ő nevét fémjelzik.
Jelentkezzen be vagy regisztráljon a kedvencekhez mentéshez!
